2013. szeptember 1., vasárnap

A Vízöntő mint Mester


- Szerintem ezek összeegyezhetetlen fogalmak.
- Miért?
- Egy igazi vízöntő nem lehet mester.
- Miért?
- Olyan kötelezettségekkel jár, amit egy igazi vízöntő nem tud felvállalni.
- Akkor mi a megoldás?
- Ki kell adni a melót alvállalkozóknak.
- Azok kik?
- Akik itt mestereknek nevezik magukat.
- Te nem vagy mester?
- Mindig hangsúlyozom, hogy nem!
- Miért?
- Mert szerintem egy mesternek két dolognak kell megfelelnie. Az egyik a képességeiben alkalmas személy, a másik a személyiségében alkalmas személy.
- A tudás itt nem számít?
- Nem nagyon.
- Miért?
- Mert ha elhiteted az emberekkel, hogy mester vagy, akkor ezt tudás nélkül is el lehet kezdeni.
- Te melyikkel nem rendelkezel?
- Mindkettővel rendelkezem.
- Akkor mester vagy, nem?
- Ha azt nézem, mi itt a mesterszint, akkor határozottan ki kell jelentenem, hogy nem. Ha azt nézem, kik nevezik magukat mesternek, akkor ki kell jelentenem, nem tudom annak nevezni magam.
- Van csoportod?
- Nincs.
- Vannak tanítványaid?
- Azok vannak.
- Akkor van csoportod, nem?
- Nincs.
- Ha vannak tanítványaid, akkor csoportodnak is kell lennie.
- Ki szerint?
- Ez a bevett gyakorlat.
- A vízöntő lehetőleg mindent másképp csinál, mint a Többiek.
- Csak úgy szélnek eresztetted őket?
- Igen.
- Ez nem felelőtlenség?
- Akkor nem, ha nagyon megnézed, kit fogadsz be és milyen tudást adsz át neki. Olyan emberekről beszélünk, akik már túl vannak azon, hogy fogni kelljen a kezüket. Elintézi ezt helyettem egy álatalam írt holo-program.
- Nem is beszélsz velük?
- De, időnként. Van, akivel rendszeresen e-mailezek.
- Van ennek valami konkét oka is, hogy így jársz el?
- Igen.
- Mi az?
- Nem vagyok egy szektás típus.
- Egy spirituális közösség automatikusan szekta lenne?
- Egy bizonyos pont után nagyon nehéz elkerülni.
- Miért?
- Mert olyan hatalom keletkezik, amit csak fokozni lehet a Közösség Erejével és ez nagy csábítás mindenkinek. Mester legyen a talpán, aki ezt képes lekezelni úgy, hogy ne tekintsen egy idő után a saját tulajdonként a tanítványaira. Onnantól, hogy azt teszi, már szektáról beszélünk, ami a mester fejében már biztosan él.
- Mi az ilyen helyzetben a legjobb teendő?
- Soha ne hagyd, hogy egy tanítvány a fejedre nőjön.
- Miért?
- Megfigyeltem egyszer azt, hogy hiába nem akarok szektát, volt olyan tanítvány, aki igen.
- Ezt kifejted?
- Egy tanítvány úgy tud a legkönnyebben érvényesülni, ha a mesterből gurut csinál és önmagából pedig vezetőt. Így azok felé, akik ez után érkeznek a csoportba, ő már egy vezető. Tehát megcsinálta úgy a karrierjét, hogy valójában nem tett érte semmit, csak kihasználta a mester gyengeségeit.
- Milyen gyengeségről beszélsz?
- Ha nem figyel oda és felül a hízelgésnek.
- Akkor a Közösség Erejéről lemondtál?
- Dehogy! Csak másképp szerveztem meg. Nem kell ahhoz egymás pofájában lógnunk, hogy ez a rendelkezésre álljon.
- Honnan tudod, hogy egy közösség szekta-e?
- Úgy, hogy jó vagyok a definíciókban és csináltam erre is egyet.
- Megtudható?
- Igen.


- Tehát akkor beszélhetünk szektáról, ha ezek jelen vannak?
- Ha mind jelen van. Ha csak részei, akkor annyira vannak a szeltásodás felé vezető úton, amennyi ebből jelen van.
- Nálad nincsenek tisztségek?
- Itt szerepek vannak. Ez a funkcionális hierarchia lényege. Ha meló van, mindenki tudja a helyét, ha nincs, akkor egyenlőség van.
- Miért, ha Te sokkal többet tudsz?
- Az időnek ebben a pontjában. Ez még nem jogosít fel Engem semmire. Főleg arra nem, hogy hatalmat képzeljek a többiek fölé. Egy vízöntő amúgy is irtózik ettől. Ezért is tölt el rossz érzéssel, ha azt látom, olyan emberek érvényesítenek hatalmat mások felett, akik semmilyen értelemben nem képesek még a nyomomba sem érni. Ám ez addig az ő dolguk, a saját felelősségükkel, amíg nem próbálják ezt a hatalmat fölöttem is érvényesíteni, vagy a nemzetem fölött, vagy azok fölött, akikhez tartozom.
- Ha megpróbálák, mi lesz?
- Mi volt?
- Ezt nem értem.
- Nem baj, ilyen a hatalom természete. Pláne azé a hatalomé, amit nem értenek az emberek. Még a mesterek sem.
- Mondasz egy ilyet?
- A múltkor volt pont egy ilyen. Voltak Nálam páran és ha megoldok valamit, amit azonnal frissítek is 3D-ben, az a jelenlévők nézőpontjából eddig is így volt, azaz nem tulajdonítják Nekem a dolgot.
- Ez nagyon nagy hatalom!
- Igen, csak még keresem arra a megoldást, hogy tudok ezzel pénzt keresni.
- Mert?
- Ha a Te nézőpontodból eddig is így volt, akkor miért fizetnél?
- Mi erre a megoldás?
- Egy kicsit fejletlenebb rendszer.
- Az milyen?
- Megvárom, amíg ideérnek, zümmögök és irtó hatásosan csinálok valamit, fizetnek és utána frisssítek. A gond ezzel az, hogy kicsit ki vannak azok ezen akadva, akikkel spirituális kapcsolatban állok arra hivatkozva, hogy ez méltatlan Hozzám és ebben igazuk is van.
- Akkor mi a megoldás?
- Mást kell kitalálni. Mert az is méltatlan Hozzám, ha nem tudom kifizetni a számlákat és mások tartanak el. ha csoportom lenne, pénzt szednék és el lenne a dolog intézve. Ám nincs csoportom és az oktatásaimért sem szoktam pénzt elkérni.
- Miért?
- Mert azt senki nem tudná kifizetni, aki meg ki tudná, azt nem vagyok hajlandó oktatni. Ha nem kérek pénzt, annak az az előnye, hogy Magam válaszhatom meg azt, kit tanítok és mire.
- A pénz mekkora probléma?
- A Két Világban semekkora. A Két Világ Határán, ahol vagyunk, elég nagy.
- Mi van a Két Világban?
- Az egyikben csak az határoz meg mindent. Az előnye a szabadság, a hátránya, hogy nem azok kezében van, akikében kellene. Így hamis értékrendet sugároznak a fiatalok felé és az egész világot romba döntik már középtávon. Ez jellemző a Nyugatra. A másikban irtó tekintélyes, nagy tudású figurák nyomorognak és alig történik valami velük, nem beszélve arról, a tudásuk nagy része is velük száll, ha meghalnak. Az egy dolog, hogy itt csak a testük van, de ez a fizikai világ, amit elvetnek Keleten. A kettő között vagyunk Mi. A mai mesterek legnagyobb gondja, hogy egyszerre kell két szabálynak, két törvénynek megfelelniük. Ami nehezen megy, még Nekem is.
- Mi a megoldás?
- Talán Én.
- Hogyhogy?
- Ilyeneket csinálok már régóta. Problémákat oldok meg.
- Hogyan?
- Először feltérképezem, majd kitalálom rá a megoldást.
- Miért nem látunk ebből semit?
- Lehet, hogy azért, mert már eleve úgy kérdezed, hogy a legtöbb ilyen meg van oldva.
- Azért ez nehezen bizonyítható.
- Tudom. A spirituális világokban, ahol eddig ténykedtem, senkinek nem kellett bizonyítanom semmit. Itt meg olyan, mintha Neked majmoknak kellene bizonyítanod az erdőben. Mivel nem tudsz úgy a fákon ugrálni, ahogy ők, meg kell találnod azt a területet, amit meg is értenek és el is ismernek. Ám ez meg olyan, hogy miért is lenne szükséged arra, hogy majmok elismerjenek? A pénzért. Ami akkor nem is lenne gond, ha nem olyanok birtokolnák a pénzkibocsátás jogát, akikbe a cipőmet se törölném bele. Ami miatt nincs a pénznek méltósága.
- Nem gondolod, hogy ez a majmozás sértő az emberekre nézve?
- Legyenek akkor szellemi őslakosok.
- Hogyan lehetne a pénz méltóságát visszaállítani?
- Két úton. Az egyik a becsületes munka méltóságának helyreállítása, a másik az, hogy ne lehessen csak pénzzel pénzt keresni. Ez a világ is ezért omlik össze.
- Miért? Összeomlik?
- Talán nem. Lehet, hogy pont ezért vagyok itt ebben a testben, ebben a világban.