Azoknak, akik azokat a válaszokat keresik, amikhez nem
tudják a kérdéseket
A két világ határa kinn is látható, ám valójában bennünk
van. Amikor valaki betép, akkor a tudatpozíciója úgy repül el, hogy repülés
közben az emberi agya továbbra is vetít egy folyamatos ok-okozati
összefüggéseken alapuló idővonalat, mely 3D környezetet is rögzít. Ha nem lenne
ez a harmadik dimenziós valóság, az esélyét is elvesztenénk annak, hogy ezek a
repülések kordában legyenek tartva, azaz tudd, honnan indultál. Az ilyen fickók
mint én meg rájönnek arra, hogyan tudod irányítani azt, hova érkezz. De ami téged
érint, aki ezt a témát eddig ebből a nézőpontból sosem vizsgáltad. Ugyanis ha
valaki rendezi a megfelelő értelmezéssel a kérdést, akkor könnyen lehet, hogy
te, az egyes ember leszel a megoldás egy olyan ügyben, amiben eddig ennek pont
az ellenkezőjének láttak.
ÉlményParknak neveztem el azt az emberiség tudathálózatára
feltelepített holografikus operációs rendszert, ami a megfelelő értelmezéssel
kezeli a te harmadik dimenziós valóságodat, benne az életeddel.
Eddig azért nem kellett ilyen, mert eddig senki még csak nem
is feltételezte, hogy erre nem felkészült emberek (sámánok) tudatai fognak nagy
számban érkezni, ráadásul a szint etikus környezetében azon jóval túl is
repülni.
Közben itt éled mindennapi életedet, azaz a betépés
másnapján megismerteted önmagadnak azon kis szeletével, mely veled együtt
érkezett vissza egy ennél jóval kevésbé stresszes világból ezt a világot. A
legsűrűbb reakció, hogy azonnal vissza akarnak innen menni, te pedig elkezded függőnek képzelni magad. Te sem akarsz
itt lenni (hisz ezért tépsz be), de fönn meg nem akarsz (most már, hogy
összekapcsolódtál egy magasabb tudattal, te nem akarsz betépve) azonosulni az
egyéni tudatoddal. A halál egy tök jó megoldás erre a problémára, de mi van
akkor, ha egy autodidakta halálkutató vagyok és kitalálnék erre más
megoldásokat is?
