2017. november 14., kedd

Betépve 1.

Azoknak, akik azokat a válaszokat keresik, amikhez nem tudják a kérdéseket


A két világ határa kinn is látható, ám valójában bennünk van. Amikor valaki betép, akkor a tudatpozíciója úgy repül el, hogy repülés közben az emberi agya továbbra is vetít egy folyamatos ok-okozati összefüggéseken alapuló idővonalat, mely 3D környezetet is rögzít. Ha nem lenne ez a harmadik dimenziós valóság, az esélyét is elvesztenénk annak, hogy ezek a repülések kordában legyenek tartva, azaz tudd, honnan indultál. Az ilyen fickók mint én meg rájönnek arra, hogyan tudod irányítani azt, hova érkezz. De ami téged érint, aki ezt a témát eddig ebből a nézőpontból sosem vizsgáltad. Ugyanis ha valaki rendezi a megfelelő értelmezéssel a kérdést, akkor könnyen lehet, hogy te, az egyes ember leszel a megoldás egy olyan ügyben, amiben eddig ennek pont az ellenkezőjének láttak.

ÉlményParknak neveztem el azt az emberiség tudathálózatára feltelepített holografikus operációs rendszert, ami a megfelelő értelmezéssel kezeli a te harmadik dimenziós valóságodat, benne az életeddel.

Eddig azért nem kellett ilyen, mert eddig senki még csak nem is feltételezte, hogy erre nem felkészült emberek (sámánok) tudatai fognak nagy számban érkezni, ráadásul a szint etikus környezetében azon jóval túl is repülni.

Közben itt éled mindennapi életedet, azaz a betépés másnapján megismerteted önmagadnak azon kis szeletével, mely veled együtt érkezett vissza egy ennél jóval kevésbé stresszes világból ezt a világot. A legsűrűbb reakció, hogy azonnal vissza akarnak innen menni, te pedig elkezded függőnek képzelni magad. Te sem akarsz itt lenni (hisz ezért tépsz be), de fönn meg nem akarsz (most már, hogy összekapcsolódtál egy magasabb tudattal, te nem akarsz betépve) azonosulni az egyéni tudatoddal. A halál egy tök jó megoldás erre a problémára, de mi van akkor, ha egy autodidakta halálkutató vagyok és kitalálnék erre más megoldásokat is?