2017. november 15., szerda

Irányba állás 2

Probléma 2


A spirituális emelkedést, azaz a tudatszint váltást sok új dolog kíséri, amit belül és kívül is le kell tudni kezelni. Jómagam az elvonulás mellett döntöttem, ami feljogosít engem sok dologra, csak egyre nem. Hogy olyan embereknek szórjam az észt erről, akik nem vonultak el és így nap mint nap meg kell küzdeniük ezzel.

Először mondom a megoldást. Minden ember olyan, mintha a tudatukkal egy tudathálózatra csatlakozva élnék az életüket úgy, ahogy a mobiltelefonod áll állandó kapcsolatban a cellákkal. Eddig ez összevissza volt, azaz bárki számára adott lett a lehetőség, hogy veled érdemi kapcsolatba kerüljön. A primitívebb formák így a megfélemlítéssel befolyást szereztek a fejlettebb szinteken és összezavarták a folyamatokat. Ennek tünete az állandó félelem valamitől. Ez amúgy megnehezíti a dolgom, mert tőlem úgy félnek, hogy valójában nem tőlem félnek, hanem valakitől, akit a helyemre képzelnek. Nekem meg azt kellene eljátszani, akitől félnek, ha a világ a hitüket tükrözi vissza. Szóval nem szórakoztam ezzel olyan sokat és az eltérő tudatszintekre eltérő szolgáltatókat telepítettem, azaz bármilyen élethelyzetbe kerülsz (amit a félelmeid tesznek a forgatókönyvedbe), érdemi kapcsolatba csak a saját szolgáltatód által vetített emberekkel és az afölöttiekkel kerülhetsz. Az alattiakkal csak akkor, ha valamilyen dolog van velük, ahogy veled is fordítva. Tehát az energiarendszered nem fertőződik meg naponta, amikor találkozik a munkahelyen más emberek energiarendszerével, mert csak a saját szolgáltatód jeleit fogja.

Lefordítva nyugodtan mehetsz dolgozni és élheted életed, valakinek sikerült megoldania egy olyan problémát, hogy őrizd meg az energiáidat úgy, hogy nem cselekszel az angyalod hívó szavára és vonulsz kolostorba. A kolostorba vonulás olyan, mint a vallás. Nem kellene ehhez templomba járni, sőt a kolostor sem kell, mert be lett bizonyítva, hogy egy nagyváros panelövezetében is meg lehet ezt csinálni.

Érdemes pár szót szánni arra is, hogy a spirituális emelkedés ellenpontját, az alászállást milyen sok új dolog kíséri. Sajnos ezt nem tudom még megmondani, mert veletek együtt csinálom először, de ahogy eddig, most is kiírom, amire jutottam. Hisz eddig is dokumentáltam mindent, ami történik velem.

Jelenleg egy élményem van, az pedig az alászállásod által jelentett veszteségük, ami megjelenik a földi család viszonyrendszerében. Ez az élmény lehet mindenki másnak borzalmas lenne, én biztosan jópofa sztoriként mesélni fogom az arra érdemeseknek. Ugyanis a kollektíva ahogy megszeret, be is rendez önmagába és minden korrekciót úgy él meg, mintha komoly veszteség érné. Mert onnantól az egyéni érdeked már számára nem létezik.

Akik az ilyesmiben szeretnének részt venni, mindenképp érdemes először legyőzni a félelmet, különben sok nem kívánt kalandot vetíthet az ember (maga) köré.

Mondom, nekem hogy történt.

Első szakasz: szabadság vagy halál
Második szakasz: győzelem vagy halál
Harmadik szakasz: ha félnék, azzal elismerném, hogy nem értem a saját találmányom

Itt jól látható, hogy a halállal kapcsolatban bekövetkezett egy változás. Az első két szakasznál a halál egy alternatíva, ami jobb annál, mint ami vereség esetén várna rám. Ehhez kell az, hogy elképzelhetetlennek tarts egy olyan világban élést, ami nem méltó hozzád. Hogy mi méltó hozzád, azt jól mutatja az életed és a barátaid, mert az elképzeléseid és a valóság közötti különbséget mutatják. A harmadik már arról árulkodik, hogy túl vagyok az ember legnagyobb félelmén, a halálfélelmen.

Ha ez neked is sikerült, akkor bebizonyítottad magadnak, nem csak a hit, hanem a tudás is képes megrengetni a világod.