2017. november 26., vasárnap

Pókiszony fóbia


A pókiszony megértése talán a kulcs a legyőzéséhez. Vegyük elő a logikát! Hisz te hatalmas nagy vagy, a pók pedig hozzád képest icipici, téged mégis rénület tölt el.

Az első ami beugrik az, hogy lehetett ehhez köthető nem kellemes halálod, ami egy benned szunnyadó alsó világbeli/párhuzamos valóságbeli élmény. Nekem volt egy frontális balesetem és ugye én nem félek ám érzem olyankor igen erősen az ilyen szándékokat, amikor bizonyos emberek mellett ülök. Azaz előjöhet félelem ilyen reflexekből, ám ha nem félsz, ezek csak rajtad rezegnek és nem belőled.

A második eset sokkal valószínűbb. Képzeljük magunkat a pók helyébe, akik ilyen picik vagyunk és bármikor lecsaphatnak egy parfissal vagy ami rosszabb, rovarölőt fújhatnak ránk. Tenni kell tehát valamit. A pókoknak alapvetően 2D-s agyuk van, viszont okosak annyira, hogy képesek annál magasabb dimenziós műveletekre is. Erre jó példa a portia, aminek a hálós pókok a zsákmányai és ha azok nem eszik meg a hálórázogatós trükköt, akkor egy olyan 20 perc gondolkodás után a vadászpók fölülről ereszkedik alá pontosan ugorva áldozata hátára. A mi lakásbeli pókjaink azonban nem ilyenek.

Ők médiahadviselést nyomatnak egy olyan spirituális csatornán, ami okozza nálad a rémületet. Ők pont ezt a rémületet sugározzák arra nem gondolva, hogy az ember azonnal rátámad félelme forrására, ha teheti. Ott pedig simán megteheti, kivéve ha a pók olyan jó, hogy a rémülettől addig ledermedsz, amíg ő biztonságos helyre nem siet.

A jó hír ebben az, hogy működik a harmadik szemed, mert megetted rajta a médiacselt. A rossz az, hogy a dologban simán benne lehetne egy fajok közötti sikeres együttműködés, de ahhoz először le kellene fektetni a majmok előtt ennek az egésznek az alapjait, úgyhogy inkább higgyétek azt, hogy ilyesmi lehetséges. A pókok spirituális képességeit simán alkalmazni lehet "közös érdek" alatt mondjuk a lakás védelmi rendszerében. Cserébe én nem támadom őket. Más rovar így nem nagyon mer idejönni, én meg mondhatom az állatbarátoknak, hogy nekem pókjaim vannak és szabadon élnek valahol a lakásban.

Ja, én is érzem csak szarok rá. Így győztem le azonnal, így meg sem tudtam, hogy pókiszonyos vagyok-e egyáltalán.