2018. március 17., szombat

3D-ben az idő


3D-ben te csak egy valóságot látsz egy darab múlt-jelen-jövő ok-okozati logikus összefüggéseken alapuló idővonalon és nagyon meg tudja viselni az agyat az, ha ez az érzékelés kinyílik. Mert innentől a körülötted lévő emberek már nem a természetes hol így-hol úgy módon viselkednek, hanem másképp. Valójában nem viselkednek másképp, te látod őket többnek, mint eddig. Sokan abba őrülnek bele, hogy nem képesek ezzel a több információval megbirkózni. Bár az a tény, hogy beleőrülsz is lehet csak egy valóság a sokból, ahol nem vagy más, mint egy magasabb dimenziós adatszerver, miközben csorog ki a nyál oldalt és csak bámulsz ki a szemeiden. Miközben már egy másik világban vagy, ahol lehet azt hiszed, hogy csak egy valóság van, ám valamiért az utóbbi időben mintha sokkal sikeresebb lennél.

Léteznek olyan módok, ahogy könnyedén is fel tudod készíteni az agyad, mégpedig szórakozva. Ezeket nevezzük filmeknek, sorozatoknak, amik többnyire sci-fi vagy a mágikus álmodáshoz közelebb álló fantasy világaiból érkeznek. Ebben az esetben nem vagy rákényszerülve arra, hogy el is hidd/fogadd ezeket valóságként és képes vagy olyan lexikális tudás megszerzésére, amit sosem tanultál volna meg bemagolva.

Mi lehet ez a több információ? Ha a tudatod olyan pozícióba kerül, amiben megváltozik a téridő, akkor elég sok minden. Ha az agyad erre nincs felkészítve, nem is tudod értelmezni a jelenséget, hacsak nem vagy egy einsteinszerű figura. Ha nem vagy, kénytelen leszel ezzel foglalkozni.


Két dolgot érdemes az elejétől figyelembe venni:

1  Úgy is lehetsz magasabb dimenziós, hogy erről nem is tudsz

2  Az idő ott alakul ki, ahol van jelentősége az események egymás utániságának

Na jó, kevésbé drámaian:

1  Ami a fejedben megjelenik, nem kitaláció, csak nehéz értelmezni

2  Ha téged fizikai környezet vesz körbe, attól az még lehet illúzió

Megint túl drámaira sikerült:

1  Az a legjobb taktika, ha nem ijedsz meg semmitől és nem esel pánikba

2  A legjobb stratégia pedig az, ha nem félsz


Mert amitől félnél, azok mind az idővel kapcsolatos dolgok. A halálkutatási munkáim során előjött egy elmélet, miszerint az emberek nem kifelé halnak meg, hanem befelé. Ahol lehet, hogy születésnek látják.

Magasabb dimenzióból elsőre úgy látszik innen, hogy tök könnyű dolguk van, hisz a mi 3D-s idősíkunk olyan egyszerű. Amikor a monitorodat nézed, percek alatt nagy távolságokat tesz meg összevissza ugrálva a HDD olvasófejed, miközben te mindent folyamatos dolognak látsz. Így van ez a mi idősíkunkkal is onnan nézve.

Ez a világ olyan, mintha tele lenne felemelkedett gumimacikkal, akik gumimacik akarnak maradni és vetítenek maguknak egy olyan világot, ahol viszont gumimaciként már kevesek. Mi van akkor, ha többségeteknek nem felemelkedni kellene, hanem alászállni, mert nem vettétek észre a felemelkedést és még mindig emelkedni akartok? A világ ugyanaz.

A környezetünkben lévő emberek megszállásairól. A te felemelkedsz, ám vetíted tovább az általad ismert világot és fizikai környezetet benne az ismerőseitekkel, akkor azokban az ismerősökben egy másik szint jelenik meg. Ha betéptek utaztok egy másik pontba, lehet hogy már egy másik minőségét találjátok bennük. A fókuszt a másik hibáztatásáról érdemes átvinni az önmagunkban kutatásra, hisz ha megszállnak, az csak látszólag külső megszállás. Minden egy belső hálózaton fut!

Az idők során rájöttem még arra, a fejünk fölött időrésekben gondolkodnak. Mondjuk most van két hét, aztán legközelebb 3 év múlva lesz 4 nap. Ilyen pedig sok van. Elképzelni úgy lehetne, mintha lyukkártyákhoz hasonlító tárcsák forognának egymás fölött a fejünk fölött és akkor vagy ebben a műfajban menő, ha el tudsz kapni (a megfelelő felkészültséggel) olyan időréseket, amiknél a lyukak egészen magas szintig összeérnek. Ez a felismerés után az asztrológia már nem is tűnik akkora hülyeségnek.

Ha a vén iszapszemű rája tanácsait kérnétek, akkor az az lenne, hogy az idő=esély. Lehet annyi pénzed, amennyit csak akarsz, ezt akkor sem tudod megvenni. Ezt csak önmagad fejlesztésével tudod megtenni. Kezdve ott, hogy megtanítod a segítőidet élvezni az időt és kihasználni a benne rejlő egyedülálló lehetőségeket. Mindketten rájöttök, hogy ezt egyedül a magány képes meditációban biztosítani. Amikor meg arra jöttök mindketten rá, hogy PPP, akkor van vége ennek az időszaknak és elkezd foglalkoztatni mindkettőtöket az alászállás kérdése.

Sokan akik most menők a nagyvilágban úgy gondolták, hogy kihagyják ezt a felemelkedős-meditálós részt az életükből, hogy időt takarítsanak meg és legyen sok pénzük. Hogy aztán a sok pénzt azok megfizetésére fordítsák, akik majd kitalálják, hogyan úszhatják ezt meg. Szerintem jobb az, ha meditálva (itt azt jelenti tudatosan) felemelkedsz, majd egy másik minőségben visszatérsz. Ebben az esetben a pénzt is másképp látod és ha már nem lesz ennyire fontos, könnyebb is lesz kezelni.

Ha a pénz fontos és a pénz = idő, akkor az időnek is fontosnak kell lennie. Ha elkezdesz meditálni az időérzékelésed is változik. A meditációhoz annál sokkal lassabb tempó kell, mint amit a mindennapi életed biztosít. Ahogy lelassul a világod és tűnik el belőle az élet, úgy jutsz közelebb egy másik világhoz benned. Aztán rájössz, hogy önmagadban mindent megtalálsz, csak rá kell jönni hogyan. Az ezotéria pont ezt jelenti, az utat, amin rátalálsz. Jézusnál is csak azt tudod, amire ő talált rá.