2018. március 14., szerda

A félelem működése


A félelem hasonlóképp működik, mint a szépség. A szépség pedig úgy, aminek ismerete mindenki életminőségét megjavítaná. De akkor miért nem így él és gondolkodik mindenki? Erre a választ mindenki önmagában találja.

Az én válaszomat pedig mindenki itt olvashatja. Persze mindenki nem, mert mindenki nem olvassa a weblapomat. De akik olvassák, most betekintést kaphatnak egy olyan titkos tudományba, ami ott zajlik az orrotok előtt nap mint nap. Ezt fogjuk a szépség működésének példáján át prezentálni.

Alapban mindenki el tudja dönteni, hogy valaki szép-e vagy sem, mert ez alapvetően szubjektív dolog. Így egy olyan világról beszélünk, ami esztétikai jellemzőkkel bír, hisz van jelentősége a külsőnek. Az egyes emberben azonban van egy fontossági mutató, ami vagy felértékeli, vagy épp alul értékeli jelentőségét, ha ez nincs a helyén. Abban biztosak lehetünk, ha valaki egy olyan világból toppan ide, ahol eddig nem volt jelentősége és meglátja a csillogást, csapdába eshet. Mint ahogy fordítva is így lehet. Tegyük tehát az egész kérdést a helyére.

Ha számodra fontos, az azt jelenti, hogy a fizikai világban élsz=elfogadod annak szabályait. Tehát ahogy Gordon is mondaná, a tálalás ugyanolyan fontos, mint maga a kaja. Ha felfelé mész, az egész eljelentéktelenedik és hirtelen jöhetsz rá arra, hogy rajtad kívül senki más nem is tulajdonít ennek jelentőséget. Azaz a szépségeden bizony csorba esik, mert amíg a tudatod fenn van egy olyan világban, ahol anyagról csak az exotéria szintjén hallottak (és nem is nagyon hisznek benne), bizony könnyen válnak a szépség jegyei feláldozhatóvá.

Az első mágialecke neve az is lehetne, hogy Divat.  Divat az, amikor valakik nagyban csinálják az emberek bizonyos manipulálását. A régi fényképeken lévő csajokról nekünk egészen más véleményünk van, mint a korabeli pasiknak. Szerintem akik nem tudják, kevesen jönnek rá az okára. Ez pedig a Barbi baba, ami ez után generációkra meghatározta mindenki szépségideálját. Azaz a közmegegyezés szerint mi számít szépnek és ez után mindenki ehhez igazodott. Ez persze nem zavarta a barátomat, akinek egészen más típusú nők jöttek be és el is vett egy molett lányt. Szóval nem mindenki követi a divatot és a legtöbbször pont azok vádaskodnak, akik ha magukba néznének rájönnének, saját magukról beszélnek*.

Szóval állsz ott a világban és ha belenézel a tükörbe benyálazott ujjadat felemeled, érzed is a szélirányt. Mennyire vagy jó csaj/pasi a közmegegyezés szerint, ami a mai állás szerint azt jelenti, milyen közel/távol állsz Barbitól és Kentől. Ám a világ nem csak ennyiből áll, mert mit sem ér egy ostoba gyönyörű ember, bár van az a terület, ahol a karrier nem igényel külön észt. A külső mellett csakis a belső lehet annak párja, tehát az érem másik oldala az, amit úgy hívunk kisugárzás.

Amiért ma úgy látjuk, kevesebb szép ember van, mint csúnya azért van, mert a megfélemlített ember a félelmeit fogalmazza meg először. Egy ember a mindennapi élet szintjén pedig a legtöbbször a saját külsejével foglalkozik és állandóan keresi a hibát. Figyelem, ilyenkor sosem önmagatokban keresitek, hanem önmagatokon. Van az a világlátás, miszerint minden betegség valamilyen belső probléma külső megjelenése azt erősítené, hogy jó irányba keresgélsz, ám kevesen olvasták az erről szóló könyvet.

Példán át a legjobb a bonyolulttól az egyszerű megértés felé haladni. Tételezzük fel, hogy nekem tetszik egy lány úgy ahogy van és ez jó érzésekkel töltene el. Egészen addig, amíg meg nem jelenik pár zavaró tényező, amit eddig észre se vettem. Azért nem vettem észre, mert ezek engem addig nem zavarnak. Na ez az addig volt az, amire felfigyeltem és elkezdtem ennek jobban utána járni. Kiderült, hogy ezek nem nekem nem tetszenek, hanem a lánynak és ez a félelem ért el engem, ami után a világ már a hitét (félelmét) így kezdi neki tükrözni. Azaz megváltozott a véleményem, ami sosem változott volna, ha a lány a megfelelő világszemlélettel él.

Azaz azon, hogy így nézek ki, nem tudok változtatni és ha annyira mégse fontos, hogy az edzőteremben töltsem a fél életemet, akkor ebből kell főznöm, ami van. Ha ez a valaki így is szóba áll velem és látom rajta, hogy tetszem neki, nehogy nekiálljak ebbe mindenféléket belefélni a tükör előtt töltött (a kelleténél több) idő alatt. Ha nagy ívben leszarom azt, amin úgyse változtathatok (a kés alá fekvés nem ér), akkor nem is fog izgatni annyira ez a kérdés. Ha nem izgat annyira, el is tűnik belőlem egy csomó idegesség, amit a mélyben az a megfelelési kényszer okozott, amihez eddig igazodtam, hogy megfeleljek a társadalom elvárásainak, azaz a közmegegyezésnek. Ha valaki erre még jó csaj/pasi is, az nagy előnynek számít egy olyan világban, ahol a külső sokszor feltétel is egyben.

Mindez megvan a mágia oldalán is, ami jelen esetben azokat az embereket jelöli, akik itt élnek, bár a túloldalon (is) szépek. De ha nem, a több nyugalom alapszabálya:


Ha téged nem zavar, lehet a világot se fogja




* ez a felismerés vezetett el később a különdíjas Automata Vádemelési Rendszerhez





- Na és mi az a baromság ott legalul?
- A világ legrövidebb féleleműző gyógyprogramja.