2018. március 19., hétfő

Hibázás


Ha egy segítőkkel dolgozó meditáló ember rákérdez, hogy jó-e, amit csinál, mindig azt a választ kapja, hogy igen. Ez egyrészről emeli az ember önbizalmát, másrészről nem tesz fel ez után kérdéseket. Olyanoknak, akiknek fogalmuk sincs melyik ember kérdezte és milyen ügyben. Ugye arra senki sem gondol, hogy a felsőbbrendű és tökéletes égi lények esetleg lehetnek tök hülyék is ehhez a világhoz és amilyen világot ismernek, azt te itt biztosan nem akarod.

A hibázás kérdésének eldöntése nehéz, mert te csak egyéni tudatban értelmezel, ők meg csak kollektívben. Pont erről a helyzetről írtam egy aranyos novellát, amit persze egy kicsit kiszíneztem, hogy egy kicsit előre hozzam a megértésetek sugarát. Szóval az értelmezési eltérések okozhatják azt, amit te egy orbitális szívásnak látsz, ezzel egyidőben hősként ünnepelhetnek fönn. A helyzet tisztázásáért nem árt a segítőkkel átdumálni, milyen fogalmak alatt pontosan mit is ért a másik. Hisz egy szabad repüléshez szokott kalitkában tartott madarat is szereti a gazdája, nem?

A gond az, hogy ha nem ugyanazt értitek a cél alatt, könnyen előfordulhat olyan helyzet, ami már nem visszafordítható. Pontosabban az, de ehhez kell az Élménypark. Nagyon megy az üzlet egy olyan környezetben, ahol előbb mindenki rombolni kezd, aztán jönnek rá, milyen jó is volt előtte. Úgy érzed hibáztál? Nem hibáztál, csak nem az általad legideálisabbnak látott utra kerültél. Két lehetőséged van. Egy a hiszti, kettő az alkalmazkodás. Az rendben van, hogy bizonyos értelemben a segítők látószöge nagyobb és szükséges is van a segítségükre, ám egyáltalán nem mindegy, kik ezek a segítők és szerintük te mit akarsz.

A tökéletességről alkotott képem mások számára nem az és ez vita tárgya. Ugyanis szerintem az a tökéletes, amiben van egy olyan pici hiba, ami előre viszi az eseményeket. Ezzel egy világban elméletileg lehetséges az, hogy valaki harmóniában éljen úgy, hogy állandóan keresse a még tökéletesebbet a vágyai után. Hisz ez egy faj létezésének egyetlen értelmes célja.

A gyakorlati filozófiám tehát olyan, hogy létezik benne hiba, amit mindig a magam javára tudok fordítani. Ez egy olyan hozzáállásbeli kérdés, ami mágikus szinten már komoly előnyt jelent. Azaz nem foglalkozom azzal, hibáztam-e és hol, hanem amikor rájövök eldönthetem, hogy elengedem-e az ügyet vagy megvárom, amíg felém fordul az igazsága.

Technikai értelemben ugyan egy művésznek definiálom magam, akik ugye zseniálisak bár hanyagok, azért a hanyagságra is vannak jó megoldásaim. Jelen esetben ez külön történeteket generál, hisz a résekre új emberek érkeznek. Hibáztam azzal, hogy új rések keletkeztek? Igen. Hibáztam azzal, hogy új emberek érkeznek? Nem. Tehát egy hiba lehet annak jelenében hiba, ám generálhat olyan következményeket, amikre egy jó sakkozó már a jelenben látná, hogy zseniális húzás volt.

Kis technikai segítség a végére. Ha elhiteted a környezeteddel, hogy képes vagy zseniális dolgokra, a hitük sugarán meg is teheted. Amúgy az Út során végig hülyének fognak tartani azok a hülyék, akiknek megfelelés a kényelmed záloga.