2017. november 23., csütörtök

Emberek elijesztése imidzs



Hidd el, jobb ha most ijednek meg, mint később.

Akik ijedeznek, azok úgysincsenek felkészülve arra, amit később a fejükben találnának. A másik dolog a tempó. Ezt nehezen érti egy olyan ember, aki a Külivlágban él, mert a külvilág elvárja a határidőket, ott viszont időrések vannak, amiket ha nem vesz valaki figyelembe, nem tud összefrekventálódni olyannal, aki ezekhez az időrésekhez szinkronizálódik. Lefordítva ez a legbékésebb megoldás a nem kívánt emberek távoltartására.

Elméletileg nem lehetséges az, hogy inkompetens ember rám tudjon kapcsolódni és az azelőtt rám tett blokkok (nevezzük elegánsan így őket) sem tartanak örökké. Akik így még közelharcba tudnak jutni már közel sincsenek olyan hazai pályán ahogy eddig, én pedig végre tudom hajtani azt a megoldást, aminek látószöge magasabban van (és ez bassza mindenki csőrét), mint az övék.

Félreértés ne essék, én itt nem nézőcsúcsra hajtó celeb vagyok, hanem valaki, aki letett ide annyi tartalmat, hogy senki se unarkozzon és utána csak hébe-hóba jövök ide időnként posztolgatni. Éltem az internet előtti időben és tudom, hogyan lehet élni nélküle. Ám nem vagyok az ellensége sem, csak lehet olyan dolgaim lesznek, amik második helyre helyezik prioritását.

Tehát nem a sztárságra hajtok, hanem arra a pár emberre, akik elkapják a hangulatot, ami a madárijesztő mögé van rejtve.